„Fiatal vagyok az edzői pályán, nyilvánvalóan van még mit tanulnom. Az ötszörös világbajnok hazájában azonban biztosan fejlődhetek” – hízelgett a 44 esztendős tréner a vendéglátóknak, akik tapssal fogadták a brazil élvonal első német szakvezetőjének szavait. A portugál nyelvismeret hiányában tolmács segítségével nyilatkozó Lothar Matthäus rátett erre még egy lapáttal: „Hivatalosan szerdán kezdtem volna, de már kedd reggel kint voltam a pályán, ugyanis minél előbb neki akartam vágni az izgalmas munkának.”

A szerdai napja mindenesetre nem ígérkezik különösebben keménynek, hiszen az Atlético a tartományi bajnokság keretében a Cianortéval mérkőzik meg, ám a kispad helyett még a lelátóra ül az új edző. Csütörtöktől viszont mindent belead: a Paraná állambeli klubhoz kétszer négy hónapra aláíró, a nyári világbajnokságra „eltávozást” kérő – és kapó – szakember állítja, ha ötvözi a német stílust a brazillal, akkor 2001 után újra országos bajnok lehet a tartományi sorozatban is az élre törő APR.

A játékosok hozzák a világon egyedülálló technikájukat, én fegyelemre tanítom őket, és máris kész a jó csapat – ismertette a siker receptjét a korábbi aranylabdás. – Ne értsenek félre, nem akarom átnevelni a brazil futballistákat, sőt én örülnék a legjobban, ha közönségszórakoztató játékkal rukkolnánk elő, de szervezettségre mindenképpen szükség van. Felőlem támadhatunk rendületlenül, ám ennek az a feltétele, hogy ha elveszítjük a labdát, mindenki visszazár, mert a támadóknak is ki kell venniük a részüket a védőmunkából. Csakúgy, mint az életnek, a labdarúgásnak is vannak szabályai, nincs mese, ezeket be kell tartani.”
Az alapos szakmai elemzés ellenére egyes újságírók vették a bátorságot, és abbéli aggodalmukat fejezték ki, hogy Lothar Matthäus nem lesz képes áthidalni az európai, illetve a dél-amerikai kultúrából fakadó különbséget. Itt említsuk meg: már az érkezése előtt is bírálták a szakvezetőt, az egyik legnevesebb brazil zsurnaliszta például „nagy nullaként” jellemezte Lothar Matthäust, az edzőt.

„Nincs olyan ember, akit ne bírálnának – reagált meglepően higgadtan a tréner. – Megértem, hogy nem mindenki fogad optimistán: mit keres egy német nálunk?! – tehetik fel a kérdést. Az én dolgom, hogy erre a pályán adjam meg a választ, remélem, a jó eredményeink jobb belátásra bírják majd a pesszimistákat. Azért nem kell engem félteni, ha kételkednék magamban és a csapatomban, nemet mondtam volna a felkérésre. Szeretem a kihívásokat, és ez valóban az.”
A több ezer kilométernyi távolság ellenére a magyar futball is szóba került a curitibai Grand Hotel Rayonban. Nos, a szakember nem kertelt, amikor legutóbbi munkahelyéről faggatták.

„Brazília a legjobb labdarúgóival képviselteti magát Európa nívós bajnokságaiban, Magyarországról nem mondható el ugyanez. A bajnokság színvonala gyenge, a támogatók elkerülik a sportágat, miközben ezerötszáznál többen nem látogatják a meccseket. Régebben mindenki a magyarokat irigyelte, ma már alig beszélnek róluk” – jelentette ki az elmúlt két évben a magyar válogatott élén álló, eredményt nem produkáló, viszont tisztességesen megfizetett Lothar Matthäus.
Teljesen azért nem bújt ki a bőréből: noha a tájékoztatót azzal indította, tanulni jött az Atléticóhoz, a végén csak kibökte, hogy szerinte tőle is elleshetnek egy-két dolgot a brazilok. Az összefogás fontosságáról és a pozitív szemléletről bizonyára arrafelé is sokat hallanak majd…

Nem a hírnév döntött

Az elmúlt években az aranyérmeket rendre elhappoló Sao Pauló-i egyletek babérjaira törő APR vezetői nem titkolják, az áprilisban induló országos bajnokságnak azzal vágnak neki, hogy mire a szezon véget ér, megszakadjon a számukra negatív széria. Ezért pénzt nem sajnálva igazolnak játékosokat és edzőt; igaz, Lothar Matthäus szerződtetése kapcsán az a vád érte őket, hogy csak a hírneve miatt állapodtak meg vele.

„Magam is olvastam, hogy elsősorban a marketingszempontokat szem előtt tartva hoztuk ide Lothart, ami persze nem igaz – kommentálta a híreket Mário Celso Petraglia, a klub elnöke. – Azt nem tagadom, hogy ismertsége nem jön rosszul nekünk, talán még kiváló nemzetközi kapcsolatainak is hasznát vessszük majd, ám ha nem tartanánk jó szakembernek, fel sem vetődött volna a neve az Atléticónál.”